Rossz környéken nőttem fel egy drogfüggő prosti anyával. Hamar kicsaptak a suliból is,sosem hittem,hogy jobb életem lesz,de már nem is érdekelt. A nevem Steve Hassenn. Az életem akkor vett nagy fordulatot amikor anyám új pasija Dave odaköltözött hozzánk a kis panel lakásunkba,nem volt egy kedves pasas,többször bántotta anyámat és engem is,végül egy nap részegen jött haza és miután anyámat nem találta otthon rajtam vezette le a dühét. Elmenekültem és megfogadtam soha nem megyek vissza. Akkor már nem érdekelt semmi,sem a jövőm,sem semmi más. Aznap éjjel egy híd alatt húztam meg magam,semmi használati tárgyat nem vittem magammal. Fáztam és éhes voltam,másnap hajnalban tovább folytattam az utamat annak reményében megtalálom apámat aki már 12 éve elhagyott minket. Már csak rá számíthattam,más rokonom nem volt. 
2 héttel később még az utcákat jártam mikor rossz társaságba keveredtem. Egy hírhedt banda a környéken engem pécizett ki magának,minden áron el akartak kapni engem hála anyámnak aki össze szűrte a levet a bandafőnökével majd lelépett. 
Menekülés közben történt mikor véletlenül össze ütköztem valakivel akiről nem tudtam,hogy később még nagy hatása lesz az életemre. 
Ian Cox-al aki egy nagyon népszerű irodaház vezérigazgatójának egyetlen fia és a Cox vállalat örököse. 
A magas férfinek kísérője is volt egy másik férfi Huan Ryoce,akiről mindenki az állítja bele van zúgva Ian-be. 
Miután nekimentem véletlenül leesett a karjáról az órája,ami nem más volt mint a legújabb arany Rolex karóra,életemben nem láttam még annyi pénz amennyit ez az óra ér. 
Vissza fordultam és láttam,hogy a banda tagjai még mindig a nyomomban vannak és már épp feláltam volna a földről amikor Ian elkapta a kapucnis pulóverem nyakát és belökött az utcán álló limuzin ajtaján,ő is és a másik férfi is beszállt mellém majd elhajtottunk. Ian nyugodtan tartotta a kezében az óráját,próbált higgadt maradni. Ám a másik férfi Huan már másképp látta a helyzetet,ő azonnal ordítani kezdett velem. Rá pillantottam Ian-re aki a szeme sarkából vissza pillantott,majd megkérdezte,hogyan akarom kárpótolni a törött óráért,mire azt válaszoltam: nincsen pénzem. Huan tovább folytatta a mocskolódást ami felzaklatta Ian-t és kitette a legközelebbi sarkon. Szinte félelmetes volt,nem tudtam mit fog történni,a lehető legrosszabb gondolatok jutottak eszembe,azt gondoltam talán meg akar majd ölni vagy megkínoz,esetleg ott hagy a semmi közepén,de végül a kocsi a Cox vállalat aluljárójában állt meg. Egyre jobban féltem attól ami történni fog. Az út során kínos csend uralkodott,majd ugyanolyan csendben ki is szálltunk. 
Ian elővett egy doboz cigarettát majd rágyújtott. Hosszassan méregetett engem majd hirtelen megtört a csend. Ian a törött óra kárpótlásáért azt kérte,hogy legyek a házvezetője aki mos,főz és takarít. Nem értettem ez miért kedvező nekem,amikor Ian tovább folytatta a mondatát,amiből az sült ki,hogy abból a fizetésből amit ott megkeresnék 2 év alatt vissza tudnám fizetni az óra javításának árát. Röviden ingyen kell dolgozzak neki 2 évig. Játszottam a gondolataimmal,végül arra jutottam,hogy muszáj elfogadnom,mert sajnos nem tudnám neki kifizetni,a hirtelen jött káosz nagyon kimerített. 
Ian megmutatta a lakosztályát amit csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak,a legmodernebb technikai műszerek,hatalmas tévé. 
Kétszer is meggondoltam rá lépjek e sáros,koszos tornacipővel a padlózatra. Ian a konyhapulthoz sétált és a kezembe nyomott 200 oldalnyi fehér lapot,amiben minden le volt írva a teendőimről és a napi beosztásomról egészen az időig. 
Gombóc nőtt a torkomba,mivel kicsaptak a suliból azóta könyv közelében sem voltam,most pedig egy 200 oldalas napirendet kell olvasgassak a nem túl remek olvasói képességemmel. Ian látta,hogy elég ideges vagyok ezért azonnal munkába állított,majd levette a zakóját és leheveredett a tévé elé. Seprűt ragadtam majd elkezdtem végig söpörni a helységeket,azután felmostam. Este 5 órára járt az idő mire végeztem és elmehettem,még mindig nem volt szállásom így az egyik sikátor szemetesei közt húztam meg magam és olvasgattam a lapokat. Hűvös hideg idő volt este,az ujjaim vörösek voltak a hideg miatt,már alig éreztem őket. 
Másnap hajnalban ébredtem fel,2 napja egy falatot sem sikerült ennem,ezért azt gondoltam talán majd a munka segít elterelni a gondolataimat az éhségről. Ian első rám osztott munkája volt  a főzés,próbáltam elnyomni magamban az egyre erősödő gondolatokat,mert nem akartam megint bajt csinálni,már így is tartozom neki. Feltálaltam az ételt,de Ian reakciója elárulta,hogy nem volt éppen a legjobb,arra utasított,hogy dobjam ki az ételt. Nem tehettem mást,kidobtam az ételt,de miután neki láttam volna valami mást készíteni Ian felállt és elment. Mondanom sem kell,hogy megfordult a fejemben,hogy ki kukázom az ételt,de tényleg nem akartam baj okozni magamnak,ezért inkább neki láttam a mosogatásnak és a porszívózásnak. Egyre gyengébbnek éreztem magam a nap végére,ezért miután végeztem a takarítással leléptem. Még korán volt,de már annyira éhes voltam,hogy nem volt több erőm tovább menni ezért le ültem a parkban egy locára és figyeltem a körülöttem lévőket. Egy idős hajléktalan ember megszánt engem egy falat kenyérrel és egy üveg vízzel,nagyon hálás vagyok neki. Ha már a parkban voltam úgy döntöttem ott maradok éjjszakára. Este 5 órakkor megszólal a telefon a zsebembe, Ian az,nem tudom honnan tudja a számomat,de megrémültem. Vissza hívott a lakosztályba én pedig amilyen gyorsan csak tudtam rohantam. Odaértem és felmentem a szobájához,bementem majd megálltam. Ian azért hívott,mert holnap nem lesz itthon és,hogy ezért nekem sem kell bemennem takarítani. Csendben hallgattam,reménykedtem benne,hogy semmi rosszat nem tettem amivel csak még jobban nehezíteném a sorsomat. 
Ennyi volt,mást nem akart mondani így távoztam,vissza mentem a parkba ahol ledőltem egy padra és a holnapon gondolkoztam. 
Másnap reggel szereznem kellett valami fizetős munkát amiből legalább ennivalót tudok venni,az a kis darab kenyér már felszívodott bennem és az ehség erősebb volt mint valaha. Már beesteledett,az utolsó energiám is kifulladt,az utolsó helyen járok amit még megpróbálok. Végül sikerült munkát szereznem,egy éjjszakai rakodó munkás állást kaptam,amiből lehetőleg kitudom húzni egy darabig. 
Másnap reggel húzós napom volt,de megcsináltam,alig 1 órát pihentem majd mehettem a másik munkahelyre,ahol hajnali 4.-ig dolgoztam,egy órát pihentem majd 6-ra mentem a házvezetői állásomra. 
3 napig folyamatosan ez volt,kimerültem. Hajnalig tartó munka után annyira gyenge voltam,hogy szinte azonnal össze estem. A fáradság miatt nem tudtam bemenni Ian-hez aki reggel óta folyamatosan csörgette a telefonomat. 
Délben tértem magamhoz egy sikátorban,enni sem volt időm,korgó gyomorral futottam Ian házához,hogy bepótoljam a késésemet,amikor oda értem Huannal volt,beszélgettek. Félénken közelebb mentem majd Ian észre vett és felállt a kanapéról. Dühös volt,látszódott a tekintetén. Huan nem sajnálta a szót és azonnal kitessékelt a lakásból,majd rám csapta az ajtót és folytatták a beszélgetést. Egész nap azon aggódtam vajon mi fog történni. A kollégám észre vette,hogy fogytam pár kilót ezért a kezembe nyomott egy ételesre való házikészítésű ételt és egy kanalat majd jó étvágyat kívánt. 
Nem engedte,hogy vissza utasítsam és azt sem,hogy éhen dolgozzak. 
Hosszú idő után bármelyik ételnek jó íze lesz,és ez csodálatos volt. Végig húztam az esti műszakot,azon gondolkodtam vajon mihez kezdjek. Egy nyilvános vécében lezuhanyoztam majd időpont szerint elmentem Ian-hez. Mire odaértem Ian már nem volt ott,meg szerettem volna vele beszélni azt,hogy két munkahelyem van. Mivel nem volt otthon ezért neki láttam a teendőimnek. Este 4 óra múlt mikor főzés közben hazatoppant. Zavarban voltam és csak bámultunk egymásra meglepődött arckifejezéssel. Majd Ian levette zakóját és csendben asztalhoz ült,feltálaltam neki az ételt,majd csendben neki látott én pedig elmentem berakni a mosógépbe a szennyest. Ian megállt az evéssel,lerakta a villát majd megkért,hogy én is csatlakozzam hozzá az evésnél. Meglepődtem,sosem mondott még ilyet,furcsa volt amit úgy vettem mint egy főnöki utsítást és leültem majd egy kis tányérral szedtem magamnak is,amikor elkezdtem enni akkor Ian is neki látott folytatni a saját ételét. Csendben ettünk tovább,étkezés után elmosogattam majd a kanapén ülő Ian hosszasan bámult. A csendet egy kérdés törte meg Ian részéről amikor megkérdezte,hogy miért csak ebben az egy ruhában látott még ami rajtam van,a hejenkén koszfoltos fakópiros kapucnis pulóverben. Szégyenkezve simogattam a jobb kezemmel a bal könyökömet és a földet bámultam a megfelelő választ keresve szégyenemben. 
Ian felállt a kanapéról,lassú léptekkel közelebb jött hozzám miközben beletúrt hajába,megfogta a csuklómat és be húzott a gardrób szobába ahol márkásabbnál márkásabb ruhák porosodtak. Megálltam az ajtóban még mindig a könyökömet simogatva a földet bámulva és vártam vajon mit akarhat,azon kattogott az agyam,hogy talán elszakadt egy ruha mosás közben,vagy azt akarja hogy még egyszer kitakarítsak,de e helyett elővett 3 márkás pólót amit még sosem láttam rajta és egy térdnadrágot,amit aztán a kezembe nyomott és azt mondta,mostantól ez legyen rajtam ha itt dolgozom. Amolyan munkaruházat. Meglepődtem és még mindig szégeny érzet vette át rajtam az uralmat. Ami ennél is jobban meglepett az az volt,hogy kaptam tőle egy kis szobát ahol meghúzhatom magam,vissza utasítottam,de Ian ragaszkodott hozzá,hogy odaköltözzek,avval érvelt,hogy így több időm marad a munkával foglalkozni. Semmi cuccom nem volt,úgyhogy azonnal be is költözhettem. Egy héttel később békés napra virradt,Ian-t behívták hétvégén dolgozni ezért bement a munkahelyre. Közben át jött hozzá Huan aki Ian hiányában az én életemet akarta megkeseríteni.Éppen főztem,ekkor észre vette rajtam az Ian-től kapott pólót amitől bedühödött és ordítozni kezdett velem,rángatott és megparancsolta,hogy azonnal vegyem le! Meg ijedtem és levettem,vissza vettem a piros pulóveremet. Ekkor oda hívott maga elé és kikapta a kezemből a pólót majd széttépte és a földre dobta engem pedig pofon vágott. Mivel én nem vagyok olyan elit mint ő ezért nem üthettem vissza neki,féltem,hogy Ian megharagudna ha bántanám a barátját. Huan tovább agadékoskodott majd kidobott a lakásból és azt mondta soha többé ne menjek oda vissza. 
Megint utcára kerültem,azon törtem a fejem vajon mit hibáztam!? Hol rontottam el,hogy ennyire haragszik rám Huan!? Magam ostoroztam és azon kaptam a fejem,hogy újra a hidegben és éhségben kell élljek. Vajon Ian tud erről!? Vagy ő mondtam Huannak hogy dobjon ki!? Kérdések nem hagytak aludni,a hideg utcák felidézték bennem az emléket amikor megszöktem otthonról. Másnap az utcákat járva a távolban megpillantottam Ian-t,akit szorosan ölel Huan,kíváncsi voltam rá,hogy hová mennek,és bár tudom bűn,de követtem őket. Semmi érdemlegeset nem találtam majd újabb kérdések kavarogtak bennem,vajon járnak? Vajon Ian észre vette,hogy nem vagyok ott? 
Újabb nap,újabb erősödő éhség. Azóta 1 hét telt el és Ian még nem keresett,nem hívott. A 9-dik napon egy üzenetet kaptam Ian-től,hogy látni akar és megadott egy címet,amire elmentem de nem Ian fogadott hanem Huan azzal a bandával akik anyám hibáját rajtam akarják levezetni. Már menekülni sem akartam,elegem lett az életből,csak túl akartam esni rajta és végre nyugodt életet élni. Végül megtörtént és túl estem rajta,leverték rajtam anyám kétszínűségét,Huan pedig elérte a célját. Saját vérembe feküdve vártam,hogy elmossa a szomorúságomat a közelgő esős vihar. Valóságos szélvihar volt,az eső el nem állónak tűnt,több órán keresztül feküdtem és nem tudtam felállni. Egy árnyékra emlékszem és mire kinyitottam a szemem Ian szobájában ébredtem és Ian dühös arcát pillantottam meg aki egyenesen rám néz. Közelepp lépett hozzám majd felém nyujtotta a kezét,azt hittem talán ő haragszik így reflexből védeni kezdtem az arcom. Ian megsimogatta a fejemet és azt kérte meséljem el neki mi történt velem,amikor bele kezdtem volna kopogás hallatszott az ajtónál ezért Ian odament megnézni ki lehet az, Huan volt,aki aggódást színlelve jött oda hozzám,amikor azonban Ian elhagyta a szobát ki mutatta a foga fehérjét,azt azonban nem tudta,hogy Ian mindent hall. Ian azonnal megszüntetett minden kapcsolatot ami Huanhoz kötheti és egyedül csak velem foglalkozott. Gyógyulásom során jöttem rá mennyit is jelent nekem Ian társasága. És bár a világunk nem azonos azért én még szeretem. Egy percre nem figyeltem oda és Ian megcsókolt engem. El sem lehet mondani milyen volt az érzés,megölelt és elmondta nekem,hogy már a kezdetek óta érez irántam valamit,de azt hitte múló dolog de ahogy telt az idő végre rá jött. 
Viszonoztam az ölelést és ezzel már mondhatom vége a történetemnek,elvégre minden Happy End lett  és végre rá találtam a nyugalmamra Ian személyében aki mindig mellettem áll. 

(Figyelem!: A történet a fantáziám szüleménye,amennyiben létező névről van szó az csak a véletlen műve,saját kitalált történet és nem loptam el!)